KEVORK CHAVOUSHI HISHADAGIN | 1907 Tvaganin

kevork-chavush

KEVORK CHAVOUSHI HISHADAGIN

(1907 Tvaganin)

1907 tvaganin

Tchnagh Mayisi psan ev yotin

Don e padzmashkhad mahvan Kevorikin

Sasno harazad medzanoon katchin

Tntadz srderuh dasnyag katcheroun

Grvetsan anvertch mintchev irigoun

Isk yerp kisheretz Kevorkuh shalgadz

Kyughin tours yelan hoknadz ou drdmadz

Djampan aghatchets katchn mahamertch

Hankisd tskek zis mi unek shnshahegtch

Turek zis aysdegh dadzgetsek khodov

Katcek engerner touk kazek parov

Vertchin parevners darek hay azkin

Vertchin hampouyrs vortvous Vartkesin

Kadzin ungerner modetsan garkov

Hampouyretsin zink ou antsan khmpov

Nayets polordik al tchgar unger

Ungadz grvi tashd daraber ander

Hampouyrets hoghuh kaghtsr hayrenyats

Pagets azkeruh nerkev asdeghadz

Գէորգ Չաւուշի Յիշատակին

(1907 Թուականին)

1907 թուականին,

Չքնաղ Մայիսի քսան եւ եօթին,

Տօն է բազմաշխատ մահուան Գէորգին,

Սասնոյ հարազատ մեծանուն քաջին։

Թնդաց սրտերը տասնեակ քաջերուն,

Կռուեցան անվերջ մինչեւ իրիկուն,

Իսկ երբ գիշերեց՝ Գէորգը շալկած,

Գիւղէն դուրս ելան, հոգնած ու տրտմած։

Ճամբան աղաչեց քաջն մահամերձ,

Հանգիստ ձգէ՛ք զիս, մի ընէ՛ք շնչահեղձ,

Դրէք զիս այստեղ, ծածկեցէք խոտով,

Գացէք, ընկերներ, դուք գացէք բարով։

Վերջին բարեւներս տարէք հայ ազգին,

Վերջին համբոյրս՝ որդւոյս Վարդգէսին,

Գացին ընկերներ, մօտեցան կարգով,

Համբուրեցին զինք ու անցան խմբով։

Նայեց բոլորտիք, ա՛լ չկար ընկեր,

Ընկած կռուի դաշտ տառապէր անտէր,

Համբուրեց հողը քաղցր հայրենեաց,

Փակեց աչքերը ներքեւ աստեղաց