KEVORK CHAVOUSHI HISHADAGIN | 1907 Tvaganin

KEVORK CHAVOUSHI HISHADAGIN
(1907 Tvaganin)
1907 tvaganin
Tchnagh Mayisi psan ev yotin
Don e padzmashkhad mahvan Kevorikin
Sasno harazad medzanoon katchin
Tntadz srderuh dasnyag katcheroun
Grvetsan anvertch mintchev irigoun
Isk yerp kisheretz Kevorkuh shalgadz
Kyughin tours yelan hoknadz ou drdmadz
Djampan aghatchets katchn mahamertch
Hankisd tskek zis mi unek shnshahegtch
Turek zis aysdegh dadzgetsek khodov
Katcek engerner touk kazek parov
Vertchin parevners darek hay azkin
Vertchin hampouyrs vortvous Vartkesin
Kadzin ungerner modetsan garkov
Hampouyretsin zink ou antsan khmpov
Nayets polordik al tchgar unger
Ungadz grvi tashd daraber ander
Hampouyrets hoghuh kaghtsr hayrenyats
Pagets azkeruh nerkev asdeghadz
Գէորգ Չաւուշի Յիշատակին
(1907 Թուականին)
1907 թուականին,
Չքնաղ Մայիսի քսան եւ եօթին,
Տօն է բազմաշխատ մահուան Գէորգին,
Սասնոյ հարազատ մեծանուն քաջին։
Թնդաց սրտերը տասնեակ քաջերուն,
Կռուեցան անվերջ մինչեւ իրիկուն,
Իսկ երբ գիշերեց՝ Գէորգը շալկած,
Գիւղէն դուրս ելան, հոգնած ու տրտմած։
Ճամբան աղաչեց քաջն մահամերձ,
Հանգիստ ձգէ՛ք զիս, մի ընէ՛ք շնչահեղձ,
Դրէք զիս այստեղ, ծածկեցէք խոտով,
Գացէք, ընկերներ, դուք գացէք բարով։
Վերջին բարեւներս տարէք հայ ազգին,
Վերջին համբոյրս՝ որդւոյս Վարդգէսին,
Գացին ընկերներ, մօտեցան կարգով,
Համբուրեցին զինք ու անցան խմբով։
Նայեց բոլորտիք, ա՛լ չկար ընկեր,
Ընկած կռուի դաշտ տառապէր անտէր,
Համբուրեց հողը քաղցր հայրենեաց,
Փակեց աչքերը ներքեւ աստեղաց